|
|
|
|---|---|
 |
|
| Don-kanyarban harcolt a miért! | ||||||
| Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,
Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe… Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap. Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap! Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe… Ha felrobban, elrepít minket a purgatórium másik végébe… Szokatlan fény, itt bizony nem bántja a ködtől nem látó szemet, De ne nézd a robbanást és fényét... katonaölő elegyet… * Arcát fürkészem Tél tábornoknak. Kemény! Hideget sejtet. * Miért vagyok én még itt? Miért is mennék haza? Miért hiszek a küldetésben? Miért hiszek még győzelemben? * Haza, nincsbe tűnt... De, szívem egy gyöngyszeme… Emléked… még él! * (Anaforás, belső rímes, bokorrímes) Mert haza csak ott van, hol valamikor megszülettél… Mert haza csak ott van, hol a családod téged vár, él, Mert haza csak ott van! Enyém helyett hideg orosz tél. * A Haza Nincsé vált! Szívem őrzi „Leheletemig”! * Miért van üresség a szívemben? Miért van üresség a lelkemben? Miért van repesz a bőröm alatt? Miért lő orosz rám? Percek alatt… Miért vagyok itt a fronton, ahol megölhetnek? Miért vagyok alanya itt, csak nehézségeknek? * Tél, álcát tépi… Nem finomkodik, fagyaszt! Katonahalál. * Miért van, hogy futnál innen, de mély hóban szó szerint nem lehet? Miért van, hogy még a lépés is lassú, de életed kergeted? Miért van, hogy a gondolatod mindig a múltban csavarog? Miért van, hogy a gyermeki éned is folyvást még itt kopog? * Becsvágy? Nem lelé! Tegnapot már túlélte… Merre jár halál? * Hóviharos, vad, arcfagyasztó széllel szemben, Aknavetős gránát -halálos- küzdelemben A hirtelen halál, biz’ kikerülhetetlen… De én ágyban szeretném otthon... merevedjen az arc! De itt mínusz negyvenben nem hamis az öldöklő harc? Arcbőr tépően, erről régen lehullott az álarc! Itt még a nem létező villám is, lövedéket kikerülve cikázik, Katona a derékig érő hóban bármit tesz is, kihűlve bénázik. * Én Haza Őrzője! Rendülten és Rendületlenül! * Nem tudjuk, hogy még mi lesz itt holnap! Meddig tart a háború? Miért van itt a katona, hogy legyen nyomorék élete? Látvány is tisztul, Ágyú lőporfüst lebeg. A halál röpköd. * (Anaforás, belső rímes) Miért van, hogy itt hónapok múltával elfelejted, keresed a szót. Miért van, hogy a tudatodból még mondani akarsz, keresed a jót? Miért van, hogy már elfásultál, nem tudod már, hogy mit is akarsz? Miért van, hogy magadba roskadsz, keresve... a lelkedben kavarsz? Reményteli félelem eluralja a lelkeket! Reménybeli életvágyak szaggatnák a fékeket... Reménytelen pillanatok mérgezik a lelkeket! * Ide a fehér-pokolba, több ezer kilométeres utam vezetett, Jöttem, mit tehettem mást, hatalom szerint, más utam nekem nem lehetett… * Percek, nem vadul Henyélnek! Ágyútűz él… Sohse lesz vége? Vecsés, 2016. október 7. –Kustra Ferenc József- íródott; versben, senrjúban, apevában… történelmi visszaemlékezésként az ott veszett katonáinkról. „Csuló” – kézifegyver lövedéke. | ||||||
| ||||||
