|
|
|
|---|---|
 |
|
| A háború… | ||||||
| A realitás filozófiája…
A háború, maga egy végtelen rettegés! Az egyénnek, sorsa elől nincsen menekvés. A háború, maga egy végtelen rettegés! A háború tele van, agresszió-képek szomorú látványával, A menekültek is fölbukkannak! Egyedül az anya a lányával… A háború tele van, agresszió-képek szomorú látványával. A háborúban semmi lehetőség nincs méltóságteljesen élni, Ott biz’, rögös-kiszámíthatatlan vak-véletlenben kell folyvást élni… A háborúban semmi lehetőség nincs méltóságteljesen élni. A háborúban olyan kevéssé számít, bármely női praktika, Megmarad neki azonban, hogy segít, mi a túlélés záloga… A háborúban olyan kevéssé számít, bármely női praktika. A háborúban egyszerűen nem lehet tudni, Mit hoz a jövő, hogy kell élni és viselkedni! A háborúban egyszerűen nem lehet tudni. A háborúban az erős jellem számít, ha katonának sajátja, Ez lehet uralkodó a lelkében, ha nem jő érte a halála… A háborúban az erős jellem számít, ha katonának sajátja. A háborúban a gyávaság, ismérve a gazembernek, Ott pedig nincs menekvése, sem a testnek sem a léleknek… A háborúban a gyávaság, ismérve a gazembernek, A háború nagyon emberrontó, lélekgyilkos történés-sorozat, Kitermeli magából az elromlott, árulóvá lett alakokat… A háború nagyon emberrontó, lélekgyilkos történés-sorozat. A háborúban sok menekültről, katonáról nem tudni, hová lett, Jó ember volt-e avagy rossz? Pokolba, vagy a mennyországba mehetett? A háborúban sok menekültről, katonáról nem tudni, hová lett. A háborúban is van szép, színes, őszi reggel, Temető tele van végleg rongált sírhelyekkel… A háborúban is van szép, színes, őszi reggel. A háborúban a padok, a kerti vaskerítés, a templom keresztje, Mind-mind sérült, megrongált, nem lopják el, mindenütt van ilyen, nincs keletje… A háborúban a padok, a kerti vaskerítés, a templom keresztje. A háborúban is van, hogy a pirkadattal, napsugár áttör a lombokon, A fa alatt, meg a lövészárokban, katonák viccelnek, bárgyún-mosolygón… A háborúban is van, hogy a pirkadattal, napsugár áttör a lombokon. A háborúban is van, hogy már pirkadatkor derűs az ég, A korán kelők nézik… Ó Teremtő! Vajh' meddig tart ez még? A háborúban is van, hogy már pirkadatkor derűs az ég. A háborúban a végére eldől az emberek és a haza élete… Jövő mit hoz, ennek a torz „halálig” életnek, túlélést? Mi lesz a vége? A háborúban a végére eldől az emberek és a haza élete… Háborúk voltak, vannak, a gerjesztők eszetlenek, És míg ember földön élni fog, ezek, mind még lesznek… Háborúk voltak, vannak, a gerjesztők eszetlenek… Vecsés, 2018. november 15. – Kustra Ferenc József – írtam; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és a 3. sort egyben. Így lesz meg a 3 sor gondolatisága. | ||||||
| ||||||
