|
|
|
|---|---|
 |
|
| Don-kanyarosok családjai… | ||||||
| Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki…
Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem fényképét, emlékül. Jóformán nincs is férfi a faluban, Szegényen tengődünk, majd’ mindannyian. Gyerekek naponta, folyvást apjukat keresik, Szomszéd rádiója mondja, ott hideg növekszik. Vitt az én szerelmetes férjem meleg sálat, De ez kevés, kért levélben holmit, még párat… Közben hazajött egy lábbal, Tímár Demeter, Lefagyott neki, műtötték… lesz ő most ember? Mindjárt írjuk a negyvenkettő karácsonyát Mi majd sírva nélkülözzük a férjet, apát. Ki lesz, aki learat a jövő nyáron? Háborúra gondolok, de nagyon bántón… Beszélgettünk a szomszéd asszonnyal, hogy nőknek, nekünk Milyen nehéz fenntartani családot… nincs respektünk. Még nem tudta meg, hogy özvegy, csak sír, beteg a gyerek, Hideg vackán a kutya is éhezik és didereg. Család egyedül maradt, nincs segítség, boldogság már oda, Ők a háborút nem akarták, de embert elvitték oda, Ahol több mint emberes a jeges, havas idő vasfoga… Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
