|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vadászpilóták… 2/7. | ||||||
| A Nagy Háborúban megtörtént eseményekről…
A repülősök a köd ellenére, parancsot kaptak felderítésre… A zászlós, könyörögve nézett a kapitányra, de nem ment bevetésre. Most Thélis még nem tartotta alkalmasnak ilyen időben repülésre. Bevetésen, Neuville volt a pilóta, Berthier meg a társa. A pilóta két éve volt már a repülő osztag oszlopos tagja. Bevetések előtt izgatott volt, mint szülésnél a bába, De soha sem közelítette meg a halál gondolata. A német lövészárkok fölé értek, a köd és a föld között, Egy sötétes, folyosó-szerű nyilasban, az ellenség fölött. A gép, teljes sebességgel, csak belevetette magát, Német gyalogosok csak nézték a távolodó farkát. Olyan közel voltak a földhöz, hogy látták a lövészárkok belsejét, És teljesen ki lehetett venni az árok-mellvédek reliefjét. Legfeljebb tizenöt méter, gondolta Neuville, összeszorított foggal, Bizonyára lőnek is ránk, meg talán ordítanak nekünk, teli torokkal. A gyakorlott pilóta keze, azonban erősen fogta a kormányt, A gép így határozottan tört előre, keverve a köd-állományt. A pilóta még nem félt ajkát bevonta... köd ízetlen nedvessége, Az ellenzőt is belepte a köd, vastag, harmatszerű sűrűsége. A szél dühödten korbácsolta szabadon hagyott homlokát, A gép meg maga előtt, csak hajtotta-tolta a köd falát. Neuville, előkelő származása okán, nem akart lövészárokba menni, Így ajánlották, bár nagyon veszélyes, de ha tetszik, próbáljon meg pilóta lenni. Küzdelem tombolt az akaratereje és gyávasága között... Nem látta senki… Ujjaival görcsösen markolta a magassági kormányt, És a lövészárkok rendszere fölött, tartotta az irányt Ahogy közeledtek a célhelyhez, a köd csak erősödött, És csak alig látszott a lövészárkok rajza a föld fölött... Berthier is izgult, egészen másért, bár már ő is két éve szolgált, Félt, mint mindig, ha úgy vélte, hogy nem tudja ellátni a szolgálatát. Végig repülték a frontot, Soissons és Reims között, De végül is nem láttak semmi jelentőst sem, köd mögött. Így Berthier az ujjával, hazafelé irányt bökött. A repülőtéren Thélis kapitány, fel és alá járkált hosszan, Jean zászlós is ott várta a gépet, izgultak... egyre csak jobban. A Veste felől, a ködvattától tompítva, mormogás hallatszott, De a zászlós nem tudtam megkülönböztetni, szél fújt, vagy mást hallott. A kétfedelű, hirtelen vált ki, megjelent a ködből, Neuville mesterien tette le a széles ívből. A hangárhoz gurult, a pilóta a kabinjából kiszállt. Berthier meg mozdulatlanul ült tovább, semmit sem csinált. A kapitány odament, megrázta, de a keze leesett… Berthier egyenruhája a bal válla alatt volt tépett… Rögtön kórházba bevitték, de útközben már nem lélegzett… Neuville nem tudta megmondani, rájuk lőttek-e, A motor és a szélzúgásba, ő nem hallott semmit se… Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József- Joseph Kessel: „A repülőtiszt” c. regénye ihletésével írtam. | ||||||
| ||||||
