|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vadászpilóták… 1/7. | ||||||
| A Nagy Háborúban megtörtént eseményekről…
Első világháborús kétfedelűek nem voltak gyorsak És csak alig hatezer méter magasságban csúcsosodtak…. Az aviatikusok, akkoriban inkább felderítésre repültek, Persze volt náluk egy rögzített földi géppuska, meg fényképező gépek. A gépen pilóta, maga a kapitány lett, Ő volt a tábor parancsnoka, kinevezett. Hátul ült a zászlós, aki csak tegnap érkezett a táborba, Miután az aviatikus iskolát, ügyesen kijárta. Ahogy úsztak a légben a német állások felé, hogy ne mondjanak panaszt, A kapitány visszafordult és mutatta, az ujjával, húzza meg a ravaszt. A zászlós megértette, hogy most ki kell próbálni a fegyvert. Lőtt egy hosszú sorozatot, így próbálta ki a gépfegyvert. Lenézett a tiszta légben, le a földre, de nem tudta, hol vannak, Pedig iskolában tanulta, eleget tett a feladatoknak. Elővette a térképet, lázasan kereste, a tájékozódási pontot, Ekkor a homloka köré, a koszorúba kötött büszkeségen, gyorsan bontott. A fülke ellenzője mögé lehajtotta a fejét, hogy a szélben lássa a térképet, Aztán nagy nehezen felismerte a táj, váltakozó körvonalait és fellélegzett. Az országutak, mint frissen mázolt, gyönyörű pántok kígyóztak mezőkön és erdőben, Aztán felismerte a száznyolcas magaslatot, és úgy érezte, bent vannak a révben. Közben a tágas és kopár tét körülöttük maradt, de a fiatal fiú úgy érezte, Most nagyon boldog, ezt vágyta és a látóhatárt elborító alkonyat csendjét élvezte. A föld is lassan rózsaszínűvé vált, a lövészárkok, halálos, kék patakként folydogáltak. A Reims-i katedrális és az őt körülvevő házak népei még egyszer megcsillantak… Az volt az érzése, mintha a kis, törékeny repülőgép csak állna a levegőben, És együttesen, elmerengve néznék a nap haldoklását...sötétedő, lázas légben. A zászlós arra riadt fel, hogy egy elfojtott, szétoszló zaj csapja meg a fülét, És lenézve látta, a gép alatt puhán himbálódzó füstgolyó közelségét. A zászlós nem ijedt meg, még csak ez volt az első bevetése, Minden tetszett neki, a gránátfüst meg, mint virág ékessége… A kapitány tudta, hogy ebben a magasságban lelőhetik és már sötétedett. A gépet így hazafelé fordította, a zászlós készített már felvételeket. Az est, sötétedő kék hamuja, mint fénylő por lepte be a földet. Az est hűvösségében lassan el is érték messzi repülőteret. A zászlós túl volt egy bevetésen, az elsőn és lőtte a légteret… Vecsés, 2015. július 18. – Kustra Ferenc József- Joseph Kessel: „A repülőtiszt” c. regénye ihletésével írtam. | ||||||
| ||||||
