|
|
|
|---|---|
 |
|
| Partizánok az orosz télben… | ||||||
| Oleg és Tamara,
Elszakadtak többiektől. Hódara, arcukban… * Esteledett. Sötét, De a dara is sűrű volt… Nem tudták az irányt. * Társukat meglőtték, Többiek meg elszaladtak. Iván, vajh’ él-e még? * A látásviszonyok Egyre pocsékabbak lettek. Merre van az irány? * A sík mezőn, mindent Elnyelt a hófehér homály! Az apró hópihék. * A szél kerengve fújt Ismeretlen hangot hozott! Mintha beszéd lenne. * Egy kőrakás épp ott Volt, gyorsan mellé feküdtek. Szélárnyék is hideg. * Lánynak a csizmája És a szoknyája is nedves. Kezdi hideg rázni. * Puskát elvesztette. Olegnek volt, de egy töltény. Csizmatalpa lyukas. * Két napja, nem ettek. Lány, már ájulásba aludt. Oleg keltegette! * Gondolta, most jó az Alkalom, hogy némethez áll. Sztálingrád már úgy sincs… * Egy tölténye volt, de Tanút nem akart hagyni. Lőtt! Lány vizes hátába… ***** Sors teljesen kiszámíthatatlan, Jövő teljességgel láthatatlan. Sorfordulat bármikor lehet! Váratlan. * Tamara élt, vérzett, magához tért, Kúszott! Suttogva kiabált! Segítséget kért. * Kétszáz méterre volt egy falu, Lány tudta. Kúszott! Ismerős kolhozfalu. * Ott lakott a barátnője. Szélső házban. Odaért! Kutyák ugattak udvarban. * Oleg fáradt volt, éhes, hallucinált. Szembetalálkozott policájokkal, mint egy illuminált. * Földije felismerte! Felkiáltott, hogy partizán! Géppisztollyal megsorozta! Ő volt… pajtikám… Vecsés, 2015. július 18. – Kustra Ferenc József – (Vaszil Bikov: „Ki tudja, visszatérsz-e” c. regénye ihletésével írtam.) Történet HIAQ -ban és az epilógus 10 szavasokban… | ||||||
| ||||||
