|
|
---|---|
Don kanyarban… téli reggel | ||||||
Szürkén, borongósan köszöntött be a hajnal virradat.
Friss hó szaga érződött a levegőben… pirkadat. Már szállingóztak is lefelé, az első… nem véresek, A céltalanul katonákra hulló kristály pelyhek. Oly' szép napnak indult Bakák lelke virult, A tisztek is örültek, A hópelyhek, csak estek… Mindenki elégett lehetett volna, ha nem a fronton van, Ha nem mínusz negyven fokot mérnek, havazásnál, árnyékban… A GH tiszthelyettesek szalonnát osztottak reggelire, Ki tudott bement, a fából ácsolt, az éppen bunkerbe. A konyhások a gulyáságyúban kávét főztek, A szakácsok –stikában maguknak- szalonnát sütöttek. Előretolt figyelők, ebből nem kaptam semmit, De figyeltek, néztek és bizony, észrevettek valamit. A szemközti horhosban mozgás nem látszott, de A bokrok ágai több helyen is mozdultak, mire Figyelők fejében a vészcsengő megszólalt, Támadás veszélye merült föl, a zajos csend szólalt! Mire riadót jeleztek volna, lecsapott a hadisten, Pergőtűz indult a mieink kis lövészárkai ellen… A hó nagy pelyhekben, teljes erővel kezdett el hullani, Hirtelen mindenfelől jajgatást, halálsikolyt hallani. Egy kezdő tiszt csak topogott a vérző baka mellett Kinek a vére befestette a leesett gyönyörű hópelyhet. Lövést kapott karjába, így visszafelé botorkált, Pergőtűz erősödött, elment, és otthagyta vérében… a bakát. Orosz roham hirtelen elkezdődött. Az oroszok! A csatasoruk felfejlődött. Századparancsnok kiadta parancsát; Visszavonulás, ki tudja, kezdje hátrálást. A hó egyre jobban esett, a gyönyörű kristályokat, A jéghideg föld várta, a Te egész korosztályodat… Nagy pelyhek, szikrázón, sűrű csatarendben… mélybe hullottak, Az elesett katonák vére, csepp… a földre lehullottak… Idegen földre hullott a drága magyar vér, Erről már csak a rég beomlott lövészárok regél… Értelme nem volt fiatalon haláluknak, De hősként emlékezünk, adózunk bátorságuknak! Vecsés, 2012. március 21. – Kustra Ferenc József – íródott történelmi visszaemlékezésként és az ott elesett hőseink emlékére! | ||||||
| ||||||