|
|
|
|---|---|
 |
|
| Don-kanyariak emlékére | ||||||
| Hős katonáink csak meneteltek
És Don kanyarban halálra leltek. Ezerkilencszáznegyvenhárom-januárba Katonát, munkaszolgálatost halál kaszálta. Nem állt mellettük a magyar Hadisten, Nem volt esély… semmi győzelemre itten. Nélkülöztek, éhesen elcsigázva küzdöttek, A hős katonák a parancsnak eleget tettek. Kitartás (!) volt a parancs mindhalálig Közben a hó betemette őket állig. Nem volt mit enniük, és nem volt meleg ruha, Katona, munkaszolgálatos így sem volt puha. Borzalmak borzalmát állták ki, Mindenki csak parancsra ment ki. Irtották katonát és munkaszolgálatost, Akkor volt a módi; haza ezt kívánja most! Az oroszok által lelőtt lovat ettek, Latrinára, jeges hóba kúszva mentek… Kínjukba havat ettek nagy-kanállal, Dacoltak hideggel, gránáttal, halállal. Parancs vitte őket, el a családtól; csatába. Tél tábornok meg átküldte őket a halálba. Az orosz téltől, fegyverektől odavesztek, Fülsértő hangon, halálosan dörögtek. Kínhalált szórtak, a katyusák, a lövegek, Aknatűzben bújtak bele… földbe emberek. Győzött a tél és amerikai fegyver, Nekünk, nem volt ruhánk és kevés a fegyver. Lánctalpakkal agyon taposták embereket, Megalkották a Don-kanyari mészárszéket. A végső enyészet átment az elmúlásba, Sokakat csak elástak egy fagyott árokba. Akik életben maradtak helytálltak, Eleget tettek a magyar virtusnak. Örökre emlékezzünk rájuk szeretettel, hálával, A kezünkben egy gyertya meleg lángjával és imával. Vecsés, 2011. január 19. – Kustra Ferenc József- a történelmi múltról íródott, az ott meghaltak emlékére! | ||||||
| ||||||
