|
|
---|---|
Elmerengek… ha! | ||||||
A csend csak szitál, mint az őszi eső,
Csak van, de nem-igen fergeteges ő… A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok, Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok… (apeva) Dúl Vihar Fenn s bennem, Szememben könny; Tudod… fáj nagyon. (Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a Éppen megtörik a csönd, Háború van, odafönt, Ölelj át, harag helyett, Míg lelkem könnye elönt. * (Halmazrímes) Sokoldalú még a lelkem, de már a vibrálása csökkenőbe, Kóstolgat nyomoronc élet, szenvedek, mint tetű zsírosbödönbe. Minden perc olyan, mintha nagy-dühöngőn, virágtörő lenne, Ha odaérne a nővő gaz, volna, amit leverhetne. Fény Nélkül, Rögös út Az életem. Elvész reményem. Vigasztalj, hogy ne fájjon, Elérjen régi álmom, És boldog legyek még ma, Tudom már, meg nem bánom. * (3 soros-zárttükrös) Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba, Nekem folyvást, havas-esőlé folyik be a nyakamba… Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba. Nem Vigasz A szó, ha Annál több nincs. Kiút nem dereng… Annyi rossz történt velem, Segíts, hogy ez jó legyen. Írj szépet verseskönyvbe, Ugye, nálad van helyem? * Érzem, hiányzik a lelkemről, szeretve-simító kéz melege, A meztelen hátamon lehetne a kontakt, mesés egyvelege… Istenem, ha már megszabadulhatnék a gonosztól… Megszabadulnék a bús életmúlttól, a mocsoktól? Kéz Kézben, Arcunkon Mosoly, már csak Ennyit szeretnék… Tegyük zsebre a múltat, Kezembe fognám ujjad, El sem engedném többé, Míg bennünk a tűz gyúlhat. * Hetvenegynél érzem, már kevéssé tüzes bennem a vágy, Még nem tudom, de bizony meglehet, hogy vár már a bonc-ágy… Vívódok elmerengve... fölfelé kerülök, vagy netán lefele, Bár lehet, hogy sehová és akkor fölmerülhet… ejha; nofene… Vecsés, 2019. április 1. – Mórahalom, 2019. július 30. – Szabadka, 2019. szeptember 6. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla. Az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. A címük: Kiút nem dereng… | ||||||
| ||||||