|
|
|
|---|---|
 |
|
| Én már csak téged várlak | ||||||
| Én már csak téged várlak
Én már csak téged várlak, Hogy összefonódjon testünk, És a lelkünk szigetén megpihenjünk. Nekem más nincs, csak te vagy, Soha nem felejtem hangodat, Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól, A szádat ezernyi csók harmatától. Még várakozunk, mint egy állomáson, Elválni látom mégsem tudunk. Te ölelve szorítasz magadhoz, Míg elmegy a sokat várt vonatunk. Maradunk ketten, titok a szerelmünk De minden éjjel rólad álmodok. De ha egyszer eljön a nagy nap, Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva, Mint vadrózsa: hervadva meghalok. Mert én csak arra vágyom , Az egész egy futó pillanat, Hogy szám megpihenjen a szádon, Mikor csókolsz az id? nagyon szalad. Csak arra vágyom, hogy enyém légy , Csak néhány óra, ennyi az egész, Buján szeretni fogjuk egymást, Utána én jobbra, te talán balra mész ! | ||||||
| ||||||
