|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kedvesem | ||||||
| Az aranyló nap bukott
A Dunába, alkonyat tájt. Eszembe fájtál, menten. Milyen szép volt, s rövid, S hogy nem lehetett sehogy Másképpen... Igazából most mondom el, Akartalak, mint játékot a Kirakatból a gyerek. Alatta az ára, kopár Kifogás, de téged már Egyszer kifizettek... Becsomagoltak, valakinek. El is vittek, így hiába már, Hogy húz a szíved hozzám. Te másoké vagy régen, Én magamé vagyok. Te azt nem adod fel, Én ebb?l nem adok. De - ha fölhangzik egy Lágy country dallam, Szálas alakod testet Ölt a dalban. Míg tart a zene, a tiéd Minden ragyogásom. Szeretettel hazudom, Hogy vártalak és te Lettél az álmom... Zene kikapcsol, távolodsz. Én újra józanul talajt fogok. De tudom és ez annyira jó Nekem... hogy volt egy nyár, Benne egy sosem volt Szerelem... | ||||||
| ||||||
