|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékvirágzás | ||||||
| Igen, és ha az évszakhoz nem ill? meleg
Kitör majd az öreg jöv? év utolján, És az es?- és nyárszagú délnyugati szél Sárga leveleikt?l a nagy ágakat lecsupálja, Te meg szürkületkor végig a Friedrichstrassén Vagy Párizsban is te a szeles Szajna-parton Bokáig gázolsz a lehullt levelek avarában, És gondolataid változnak mint a szürke felh?k, Akkor nem értem majd, honnan hirtelen Az édesség szívedben és szemedben a könnyek, Csak állsz a júniushev? szélben a hulló levelek között: Mikor is volt ez így? - kérdezed majd és: Kivel? Erre itt nem is emlékszel majd, csak állsz ott, Nyakad érzi a szelet, és érzed a szelet a ruhádban, Meg a hervadt levelek szagát egy kert füvében, És behunyod a szemedet: Kivel? - kérdezed majd és: Hol is? | ||||||
| ||||||
