|
|
|
|---|---|
 |
|
| Találkozás | ||||||
| Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalid?n gerlice szava, Felhangzott szüntelen. A férfi nézte és ámulva szólt: - Lám! Azel?tt ilyen szép sose volt, - Én így nem ismerem! Továbbment. S hogy talált egy sz?ke lányra, Leült mellé és súgva magyarázta, Hogy "mi a szerelem?" Mikor füléhez hajlott mosolyogva, Az asszony ránézett, félt?n, titokba: - Igy sose bánt velem! Nemrég, - szerelmük végs? idejébe, - Hogy együtt ültek, csendben, tépel?dve Magányos estvelen, - - - Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, - Akartak még, - s már nem tudtak egymásra Rámosolyogni sem. | ||||||
| ||||||
