|
|
|
|---|---|
 |
|
| Viszontlátás | ||||||
| Hányszor gondoltam téli éjjel
Ha sirtam, mit csinál a tenger? Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél. És küzködöm a fergeteggel. Most itt vagyok. És sírva nézem, Hogy búg a szél a kékes áron. Egy lány nevét dobtam beléje, Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom? De nincs sehol. Hol is keressem? Köd, tél, habok gyászindulója. Pedig de sokszor megsirattam E nyári álmomat azóta. Fejem a hullámokba fúrom, Felkotrom a sötét fenéket. Csak víz. Örök víz. Változatlan. Hát arcom lett csupán fehérebb? Más semmi? Mindhiába. Vége. Hullám moraj már a szerelmünk. Húzzuk szemünkre kalapunkat. Föl a fejet. Szépen. Temessünk. | ||||||
| ||||||
