|
|
|
|---|---|
 |
|
| A vadász és a lány | ||||||
| A vadász előbújt a rejtekéből és kiment a folyóparti rétre.
Lába nyomában a víz sorban kiserkedt és összegyűlt a mélyedésbe. A folyó szokás szerint kiöntött és elöntötte a bokros berket, Miközben a folyó vize rohanva-száguldott… a sok hullám csengett. A Hold is csak jobban felfelé araszolt-kúszott az égbolton, Maradék havon a sugarai visszaverődtek vakítón. Aztán egyszerre rájött, itt nincs mit keresnie, elindult. Keményre fagyott rögök közt' nehéz volt menni, belepistult. A rögök közt bicegve tudott haladni a mezsgyéken, Majd odébb meg másik faluba vezető ösvényeken. Magányos alakja, szemet szúrt a szürke mezőségen. Hajnalodott már, így megjelentek a fogatok, amik valahová mentek. Az egyik kocsin csak egy nő ült, de éppen fejét lehajtott... ily' véletlenek. Alija volt a régi szerelme, akit Tadeuszhoz kényszerítettek és most Már terhes is volt, de -férje akarta- a zsákokkal megrakott kocsit neki volt Kötelessége elvinni az ötven kilométerre lévő városba, Hogy az árut, ott a piacon eladja. Ez volt férje fő gondolata. Bronek ráköszönt és így beszédbe elegyedtek, hogy az asszony miért, hová megy, Majd fölajánlotta, hogy mivel nincs dolga, segítőként vele a városba megy. (Közben azt gondolta, hogy a lány, csak ne ellenkezzen Ö szívesen megy, hogy emlékeikből évődhessen.) A lány egy pillanatig gondolkozott, majd a beleegyezését adta, Bronek meg fölült a bakra, átvette a gyeplőt és a lovat hajtotta. Közben, (gyorsan gondolta!) de jól kezdődik a nap, gyorsan átfutott rajta. Később az eső megint csak elkezdett esni, vigasztalanul, Csendes ködfüggönnyel fedte be tájat és a kocsit, utastul… Vecsés, 2019. december 14. – Kustra Ferenc József– íródott, Jerzy Grzymkowski: A sötét folyó c. regénye ihletésével. | ||||||
| ||||||
