|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rövid vallomások | ||||||
|
Várlak, lesem a pillanatot Amikor megjössz és hozol Szelet, csalódást, zuhatagot Mi nem ismerjük az elválás bánatát Mi csak hallgatjuk, mit suttog a szív Mikor válik k?vé az arany És puha viasszá a gyémánt Amíg utazunk némán egy álom hajón Életünk végtelen, id?tlen tengerén. _ ? Tudom most téged a város elrabolt A város, amely titokban lopja csókjaid Most már nem remélem, hogy elenged Mert t?led kapja a szerelmet Halljuk, ketyeg az öreg fali óra És jön az utolsó ítélet, amely szétválaszt Rosszra meg, jóra _ ?Jöjj, mártózz meg az élet tavában Hogy feloldja kínjaink Jöjj, Szirénem, hogy fektesselek A habok puha ágyába Hol a szív csak a szerelemr?l regél Légy hableány, és pengess gitárodon Lágy , altató muzsikát Az égi dallamokra lejtsünk násztáncot Mert tudjuk az életünk mulandóság A szerelmünk, csak tiszavirág | ||||||
| ||||||
