|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csalódás | ||||||
| Cigifüst járja át kis szobám falát
s az ?rült némaság már-már a téglájig hatol. Toll s papír hever az asztalon, ki kérd?en f?rkészi arcomat, mikor kerül rá számos gondolat? Bár ? nem beszél, hallgat mint a sír s mit kell csak annyit ír. S én rovom rá bet?im mik szavakat alkotnak s e rideg némaságban értelmüket nyerik. Fura ábrándok ezek, egy elképzelt valóság mely nem valós elképzelés de lelkemnek táplálék azért bízom s remélem nem színpadi bábjáték. Múlj el!Szenvedés megannyi kín csalódás Ezt már érdemeltem én Elég!Hagyd végre nyugtomat! Ne irányítsd sorsomat! Én csak élni szeretnék! S a papír könnyezik vagy könnyet lelt talán? hallgatag kis szobám rém üres asztalán? Hé papír!- te még is élsz, hogy emlékeimr?l mesélsz mit mindenkinek elbeszélsz? Nem szól semmit néma csönd Biztos enyém volt a könny Már nem írok semmit én is csak hallgatok, kezemben tollam lóg szívemben jégcsapok!.... | ||||||
| ||||||
