|
|
|
|---|---|
 |
|
| Alázatos jajszavak | ||||||
| Alázatos jajszavak tanítottak
A válás tudományára. Barom kér?dzik, várni kell... városiaknak végs? víg órája ez... mormolom szertartását a kakasszavú éjnek- az úti bánat a vállra terült, kisírt szemek a messzeségbe néztek, a múzsák dalába n?sírás vegyült. Ki tudhatja, mikor azt mondja - válás, hogy mi vár rá, mekkora szakadék, hogy mit jövendöl a kakaskiáltás, mikor az Akropoliszon t?z ég, valami új életre virradóra, mikor mélán rág almán a barom, hogy a kakas, új élet hírhozója, mivégre verdes a városfalon? Szeretem szövedékét a szokásnak: csónak cikázik, orsó duruzsol. Nézd, nézd csak mezítlábas Déiádat, repül feléd, akár a hattyútoll. Az öröm nyelve mily sivár, szegényes, ó, életünknek csenevész töve! Volt már minden, ismétl?dik csak, édes csupán a felismert perc öröme. Hát legyen úgy: az agyagcsészealjat, mint kiterített mókus teteme, beborítja egy áttetsz? alakzat- egy lány hajol a viasz fölibe. A görög Ereboszról nem mi jóslunk, asszonynak viasz, vas a férfinek. Minekünk csak a harcmez? a sorsunk, nekik - jövend?t mondva halni meg. | ||||||
| ||||||
