|
|
|
|---|---|
 |
|
| Engedd, hogy... | ||||||
| Engedd, hogy szóljak hozzád,
Halld meg szívem kér? szavát. Hints lelkem háborgó sebére Igaz, reményt hozó balzsamot. Vedd észre, ne hagyd kih?lni, Szerelemt?l ég? lázas szívem. Légy er?t adó egyetlen, drága, Szépséges, csillogó aranyom. Imádlak, szeretlek, - Te vagy a mindenem, Amit szívem diktál, leírni nem lehet. Ez imádatokat hallani, - T?led, - Hozzád, Elönt az éget?n perzsel? vágy. Mennyire gyötör a vigasztalanság, Elmondani, és szívemb?l kiönteni. Gondolni Rád ó, mily andalító, Szerelmem, életem, vigasztalóm. Maradj továbbra is nékem édesem, Áldjon meg az Ég örökkön-örökre. Maradj nékem, érezd szívem tüzét, Amely árasztja feléd melegét. Budapest, 1968. | ||||||
| ||||||
