|
|
|
|---|---|
 |
|
| Uralni a pillanatot | ||||||
| (3 soros-zárttükrös)
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő, De mégis megmutattad, hogy elkerülendő… Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő. Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban, Fejem benne volt a szőrkalapomban... Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban. Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók, Mint a homokozóban a gyermek-csacsogók... Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók. * Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad, Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad. Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást, Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást. (Septolet trió) Jövendő! Rettenthetetlenül érkező! Te, Időtényező! Újítással érkező Faktoriális tényező. Pillanatot ugorva átlépő, Valójában meddő… * Te vagy kehes, Nem kellemes, Ráérősen vemhes? Veled gyötrelmes, Peches. Nem zökkenésmentes, Nem portómentes. * (Sedoka) Most vajon mi lesz? Mit kezdhetnénk, ily’ múlttal? Ily’ bujkáló faktorral. Vajon most mi lesz? Régi jövendő múlt lett! Lélekfaktort kikezdett… * (3 soros-zárttükrös) Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot, Bőséggel ránk zúdítottál sok-sok, nagyon átélt búbánatot… Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot. Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
