|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sokszor becsapattam | ||||||
| Üres a szívem, sokszor irgalmatlanul becsapattam,
Pedig az Isten látja lelkem, én mindig jót akartam. Ilyen genyó volt a saját sorsom, pedig épp’ ilyet nem akartam, Harcoltam is ellene vadul, de csak az lett… fejemet vakartam. (3 soros-zárttükrös) A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás, Tetszik vagy sem ez öregségi azonosulás… A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás. (Anaforás, önrímes) Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább? Álljak meg? De, ott utol is ér… vagy fussak én, előre tovább… Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább? Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan, De most akkor mi okból élek tovább… megaszottan… Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan. Megtört az élet, vég-aszottra megöregedve lettem, Mint aszalt szilva kint, polcon élem öreges életem. Aszottság a szilvánál további eltartást szolgálja, Nálam azt, mit? Úgyis nemsokára lesz: alá szolgálja… (Senrjú) Sok becsapatás, Ámítás, nagy átverés. Ez volt sorsomban! * (Senrjon) Érdekes, nem is érzem, Hogy öregszem… látom tükörben. Látva, mit higgyek? * (HIAKU) Még harangozáskor Erősen dobban a szívem. Múltat köszörülném… * (Septolet) Átvertek, Levertek, Beköptek legyek. Fájón elmúló évek, Régi tévedések, Használhatatlan elmélkedések... Kárhoztató tűzbe, elégek! Vecsés, 2020. szeptember 11. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
