|
|
---|---|
Csalfa, elvakult remény… | ||||||
Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló!
Ő a megtestesült ellenségem, ámítóm, hitegetőm! Ő a porba sújtó… Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló! * (Senrjon) Már elmúlt hetven éve, Hogy hithűn reménykedek! Minek? Ő csak mosolyog… * (Bapeva) Hazug A remény, De lesz ez még Akár rosszabb is! Fogadalmam mindig Van! Óhajtom, végre már Én járjak jól, idő eljött! Ó, legalább egy gyertyafényt ha, Mutatnál, de a pokolba lelöksz. Jól kihasználod, szerető lelkemet... * Közel van már, így félek, hogy a szemfedőm sem tud megóvni tőled, Mert nem fogsz elengedni, ilyen, vagy mint: hitegető ő felséged. Hiába látod, hogy sok nagy könnycseppemet elpazarolom. Hiába van, hogy a reményem marad, de közben elsírom… * (Apeva) A Remény, Maga csőd! Örök Uram És parancsolóm! * (10 szavas duó) Szívem esdik, remegve sokszor szárnyal, De mindig lemaradok egy árnnyal… Sokszor fölsejlik, hogy na, most! De lemaradok… mondom az átkozóst. Vecsés, 2021. március 18. – Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformában | ||||||
| ||||||