|
|
|
|---|---|
 |
|
| Téli, jeges szélvihar | ||||||
| Szemlélő voltam…
Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között, Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között? Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött? Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- fakarddal? Akkor jobban várják őt, mint a halált, ki még csak ver a kardlappal, Vagy lehet, hogy nem éri föl ésszel, hogy nincs siker jég-hó halmazzal? Duruzsol a fanfárok nyekergése, Síkit a dróthegedű lihegése… Alkotás a hulló kristályok zizegése, Megfázítós, hideg szél jeges melegsége… * Zúgó a szél: de vajh’ Merről jön? Mér, izzaszt kabát? Meleg-hideg… reszket! Most a gőgjét éli a szél, És álnokul, csak jót mesél… * Gyökerestől kitépett fák körben mindenütt, Bánatos ember szívében fájdalom beült… A természet ereje tarol! Beteljesült! *** Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova, Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója? Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora? Ahogy elnézem a jeges szélvihart, oly’ mint orgia, Azt is konstatálom magamban, hogy szépen lett megírva, Egy nagy zenekarra, amit most előad, nem mammogva! * Akár, szép is lehet Egy ilyen jeges tornádó. Embertelen, nem kell! * Engemet ez a vihar inzultál! Vagy mondhatnám, úgy látom, hogy vegzál... Ha jobban figyelek… rondán szekál. Mindezt jól látva, hallva, érezve, A valóságban nem kételkedve, Összehívtam az öregek tanácsát… ez én vagyok, Hogy megtanácskozzuk, mikor, mit hoznak a holnapok… Mindenki időben jött, Senki nem ökörködött, Mert a téli hideg-vihar téma, Most aktuális, nem holnap… még ma! Vezetésemmel rájöttünk, most van itt az ideje, Még ha, ehhez embernek nem is nagyon van idege… Fújj csak vihar… már várom, tavasznak majd lesz keletje! Vecsés, 2017. december 23. – Kustra Ferenc József- írtam: versben, HIAQ –ban és TANQ –ban. Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel | ||||||
| ||||||
