|
|
|
|---|---|
 |
|
| Feladjam? | ||||||
| Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés?
Sok a körülmény, mi legyen a döntés? Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? Átcsap-e sorsrontó tragédiába És mint senki, mehetek vakvilágba. Ötven éves vagyok és újra kezdtem, Próbálom sikeressé tenni éltem. Az életben én csak rosszakat látok, Rossz úgy behálóz mindent, mint a pókok. Zeusz és a többiek! Haragusztok? Tán mondanátok, miért haragszotok. Mondjátok, én tán el vagyok átkozva? Ki lehet oka, talán egy boszorka? Kérlek, hogy vegyétek le már a rontást És sújtsa inkább a rosszat, bárkit, mást. Tudok sokat, ki ezt bőven érdemli, Már legyen más, ki ezt tényleg érdemli. Feladjam, nem adjam, ez itt a kérdés? Bontsam le én a saját váram, no és? Ötven évesen önként így dönteni, Az magamat már örökre leírni. Már küzdöttem eleget, tettem érte, Hadd érjen be már a munkám gyümölcse. Már lejárt a hét szűk esztendő plusz egy… Engedjétek, mi jó, mi előre megy. Már csak nem veszitek a lelketekre, Egyel még több lesz a szegény, embere. Mi ebben az élvezet, mi jó ebbe? Ott ebből nincs mindenkinek elege? Döntöttem, most még kérlek benneteket… Megtagadtok? Tagadom léteteket. Elég ebből! Mért vagyok senkiházi? Tán ti tagadjátok azt, mi világi? Ne csak csillantsátok felém a reményt, Tegyetek végre, igazi engedményt. Megígérem, még keményebben fogok Dolgozni, mint ahogy én rászorulok. Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? Most már végleg kezetekben a döntés. Élhetem tovább, mihaszna életem? Előkerül, túloldali végletem… Én meg fogom markolni a szerencsét, Adjatok belőle, egy kis üvegcsét. Kezdjétek el legalább csepegtetni, A sok-sok csepp majd, elkezd megáradni. Korpa közt hadd legyek én a búzaszem, Mely cseppektől csírázik, szárba szökken. Ebből lesz az aranysárga búzaföld, Szakmám, az életet adó termőföld. Nem csak rólam van szó, már másokról is, Kérdezik, hogy boldogulunk? Mikor is? Ennyiünket már mégse büntessetek, Ez tán’ nem a legjobb élvezetetek. Győzzön végre szakértelem és tudás, Ez legyen a világ sora és nem más. Fontoljátok végre, eljött a döntés: Feladjam, ne adjam? Ez itt biz’ kérdés… Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
