|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kísért a matt múlt… 1. | ||||||
| A természet mesteri szín orgiáját, szépséget látok,
Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok. A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat, Mintának, és sietek ugyanilyenné tenni a mákat! Bárhol élsz is, veled van, ott él a múltad, Voltál Te falevél, lengtél, de meguntad? Múlt, kergetve üldöz amerre a jövőd? Lesodort az ősz, növő múltad… üldöződ. * A kifakult múlt, Tüllfüggöny mögött zokog. Álom elmúlt, nincs! * Bámul lefelé a múltad, libabőrösen, Csak remeg ott fent magas esőfellegekben. Mese, hogy a múltunk nagyon szép és maga a szeretet, De ott laknak az öregjeink, mind sokat emlegetett. A múlt tudja, hogy tőle semmilyen visszaút nincsen, De, ha belemerülök, talán vigaszt nyújt emlékem… Az új napunk ha, megvirrad, Kitárul, mint egy vádirat. Lelked, ha üres és nem ismeri a múltad, Sepri legalább út porát, mert ez az utad? Rengeteget gyötrődök, nagy kín szaggatja a lelkemet, A régen volt múltban, egész másnak képzeltem életet. Megannyi szépet álmodtam, de közben életet, A sors nélkülem, egy pillanat alatt… tönkretett. Ha úgy érzed, fojtogat a múlttól való félelem, Akkor vagy Te, aki a saját múltadtól védtelen. Érdek szülötte a sok érvek, mint falon a régi képek, Lelkedet lehet, hogy nagyon kitöltik a hiány-érzések? Van rajtad valami, amire szüksége van a jövőnek? A gyávaság börtönéből a hamis arcok előjönnek! A múltam fehér, izzított acélként köröttem tekereg, Kerítést döntenék, jéghegyet, de, mit akarok… gyermeteg. * Jelentős homály Felfedése… tisztázás. Fáklyalengetés. * Az összetört lélek aprócskára tört darabjai, Az enyémek, örökre, én vagyok a sehonnai… Itt már a szeretet, együttműködés nem tud adni. A jövő ködében majd látni, hamis árnyak tűnnek föl, A szívedet lenyúzza, és a véredet borzolja föl… Ha, este a kertbe a csillagok bámulnak rám. Látom, nincsenek is egymás mellett, csak úgy lazán… Minket ilyenkor nagyon összeköt a múlt-magány. Reggel, ha felébredek, hallom, vannak kis neszek, Próbálom megfejteni, ettől aztán felkelek… Minden fel is merül benne, mit hoznak reggelek. Vecsés, 2015. szeptember 30. - Kustra Ferenc József - íródott; versben és senrjúban. | ||||||
| ||||||
