|
|
|
|---|---|
 |
|
| Múltba révedés… 2/2. | ||||||
| Versben és senrjú stílusú haikuban…
Egyre többször érzem, ahogy öregszek, milyen romboló az enyészet, Életemben mindig döntenem kellett, elfogadni szélső végletet… Ilyen tudással és, ha, így haladok, meg fogom én érni a véget? * Rossz úton jár az, Aki álomvárban él. Múlt, realitás. * Ódon falak is Omlanak, nem mesélnek… Már nem regélnek. * Megfoghatatlan… Jelen lesz ásatag múlt… Ódon eszmények? * Régi emlék, mar. Vigasztal, küzdet, lezúz. Hiánypótlás nincs. * Emlékek foltos, Rojtos, varázsszőnyege. Nincs már varázsszó! * Régészkedni a Múlt kutatóárkában. Titok leletek. * Régi rögöt kell Nagyon is porrá rúgni… A múlt már örök. * Utána kell nézni, hogy mikor mi történt? Keresni kéne, az én magam fenomént… Hiába mondják, hogy a múlt volt, nem számít, De! Érzem, amit átéltem, az még ámít. * Esetlen a múlt, Már hiába keressük. Történelem lett. * A jó dolgokat A bölcs örökre őrzi. Rosszat veszejti. Vecsés, 2013. december 1. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
