|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csak néha... | ||||||
| Csak néha fáj, csak néha éget
A régi bu, - a fájdalom... S érzem, ha vágyva széjjelnézek Hogy lelkem lelkével rokon. Csak néha hull ki egy-egy könnycsepp Ha már csordultig telve van... Csak néha várom, hogyha jönnek, Hátha ? az, - ki messze van? Csak néha hallom lágy zenének A riadót, - csaták zaját... Csak néha, hogyha áldást kérek, S éj borítja rám fátyolát. Csak néha fáj bús magányom, A néma ?sz, - a hervadás... Csak néha, hogyha vélni látom, S h?s álom karja ölel át. Csak néha ég ... de ki se látja Eltitkolt könnyem, sóhajom... S a reményt, mellyel rá gondolva Dics?bb jöv?r?l álmodom!... 1914 | ||||||
| ||||||
