|
|
|
|---|---|
 |
|
| Els? versem | ||||||
| Egy barna srácról szól ez a dal,
19 éves még oly fiatal. Hozzá hasonlót még nem találtam, Úgy örül a szívem, ha ?t meglátom. Fáj, hogy ? ott és én itt vagyok, Ha átölel a csend csak rá gondolok, Lemondani róla soha nem fogok. Könnyáztatta arcom eltakarom el?le, Nevetne - kitellene t?le. Kergetek egy álmot, melyet soha el nem érek, Csalódott szívvel örökké remélek. Nem sírok, ha más öleli át, De nem tudtam, hogy ez ennyire fáj. Fájó szívem nem gyógyul meg soha, S ennek bizony te vagy az oka. Igazán kár, hogy nem engem választottál, Hogy úgy gondoltad a szóért is kár. Te vagy az oka, hogy gyötör a bánat, Nem gondolok rád, hisz az emlékek is fájnak. Vedd karodba ki t?lem elrabolt, S ne tudd meg soha, hogy Ez nekem egy szomorú lecke volt. Ma már nyugodtan ejtem ki a neved, Ma már nem reszketek tekintetedt?l. S soha senki nem fogja tudni, Titokban foglak örökké szeretni! | ||||||
| ||||||
