|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elment a tanítóm | ||||||
| Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második ember, Ki formált engem, hogy legyek ember. Tegnap utolsó útja... kísértem, Az utat jártam, könnyemet nyeltem. Csak arrafelé ment a tanítóm, Visszaúton meg csak én, szorongón. Elment a tanítóm, csak itt hagyott! Lám az élet mellettünk elfutott… Én most imádsággal kérem, Isten Hosszú utadon végig segítsen. Elment a tanítóm… Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! | ||||||
| ||||||
