|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ide hozzám fény… (dzsungelben járok 2.) | ||||||
| A dzsungelben vánszorgok…
Mindenhol csak liánok… Hátamat kígyó farka simogatja, Tarkómat ez a félsötét markolja. Látom, óvatosan közeledik a jaguár, Nyíl méreg béka is ugrik… egészen közel jár… Még látom, van itt nagy mangrove mocsár is, Kimehetnék oda… ott a krokodil is. Nézem, no… de mindenütt csak az ellen van. Ezt tán érdemlem? Bennem tán ennyi rossz van? Ide hozzám kis fény is alig jut, Fogom a használhatatlan adut, Melyet elmos trópusi eső, Mi az én nyakamba verdeső… Nekem ez jutott az örök fél sötét, Mint a tévedésből belém lőtt sörét… Nem tudom, látom-e még a Napot, Hozzám úgyis ritkán látogatott. A Hold éjjel, ad e még ezüstös fényt? Látom-e még az ezüstös varázsfényt? Tengeri sirályok nekem integetnek? Mangrove krokodilok velem éreznek? A leszálló alkony nekem vörösödik? Zizzenő vaksötét velem incselkedik? Ez az egész élet igazi, jó vad pokoljárás, Vagy tán a saját élet örök zarándokjárás? Kullogok, vánszorgok magamba, Pára, sírás feszül arcomra. Ez van, én így élem életem zömét, Nekem ez jutott az örök fél sötét… Vecsés, 2011. november 28. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
