|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elsettenkednék (dzsungelben járok 1.) | ||||||
| Fényes, tüzes tekintete van a napnak,
Izzó lángsugarai megnyugtatnának, De jaj, körbenézek ingatag, jó nagy víz az enyém, Lélekvesztőben hánykolódok az élet tengerén A dzsungelben kelek, járok, Arcomba lógnak liánok. Nekem ez jutott, az örök fél sötét, Mint a tévedésből belém lőtt sörét. Hátamat vastag kígyó farka csapkodja, Tarkómat kilátástalanság markolja. Hallom, nesztelenül jön a jaguár, Nyílméreg béka is a nyomomba jár… Csapdában élek, ide hozzám, fény alig jut, Kezembe fogom a használhatatlan adut. Könnyet elmossa trópusi eső, Mi nyakamba zúdul, mint őserő. Elsettenkednék, ha volna hova, El nem futok, mert biz’ nincsen hova. Így alakult, vegyem természetesnek? Rabja vagyok a saját életemnek… Vecsés, 2011. október 14. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
