|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egymás hiánya! | ||||||
| Emlékezés őseimre…
Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat, Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad. Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel… Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel? Téged takar itt egy nagy síremlék halom, De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom! Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon… És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon. Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni, Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz’ nem látni… Ahogy lépegetek, puha… tehát alulról rothad az avar, Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar. Vecsés, 2015. január 2. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
