|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fények a temetőben… | ||||||
| Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág...
Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok... már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez felemelő pillanat! Állok és tudom, kedveskéim, ti pihentek a hantok alatt! * Mécsesek lángja Vajh’ élteti a halált? Éjjel, virrasztás. * Sírkert a holtak városa... virágdíszben pompázik. A kereszten ül egy kismadár, látom, nagyon fázik… Sok lehajtott fejű ember mormolva imádkozik. Gyertyákat gyújtok, szellőben, arany fényük remeg, Hidegben szél kócolja hajam, én emlékezek. Sok a virág, koszorú a sírokon, Sok-sok gyertyának a fénye, elhalón… Lángjuk maradékán táncolva Égnek a szélben, hajbókolva… A sötét égen, felgyúlnak a csillagok, Lenéznek, a mécsesek aranycsillagok… Én gyújtottam, nekem aranyban csillogók. Szürke a ködös homály és nedves, Itt nincsen zaj semmi, minden csendes, Kedves halottaink itt pihennek, Soká velünk voltak... elsiettek. Összekulcsolt kézzel imánkba merengünk. Lelkünkben, csendben csak befelé könnyezünk. Levélke, lágy táncot jár, már el nem menekül, Felhőtlen az ég és a nap fénye ránk vetül. Közben beszürkül az ég, eltűnik az árnyék, Mélységes gyászba borul ma… mi sírkert tájék. Ők a másik oldalon ugyanúgy hiányolnak minket De eljön idő, amikor sors, összejövetelt hirdet... És akkor majd minket is föld alá temet a rettenet. * Csendben csak ülünk A padon, lángba nézünk. Lángoló lelkek. * Nap, holnap is kel, Gyertyák, addig leégnek. Élet megy tovább… * Szabad voltam életben? Én még egy kicsit itt, élők között maradok… Majd jövők utánatok… Veletek együtt szabad leszek, ha meghalok! A régen… lángolt tűz bennünk akkor nyomot hagyott, De Te ott lent, biz már nem érzel csak kemény fagyot… Az emlékezés visszfénye ragyog sírod felett… A márványból meg kicsurran a halál lehelet… Vecsés, 2014. szeptember 29. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
