|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lakok, de hol az otthonom? | ||||||
| (3 soros-zártükrös)
Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe, Senki ne bánatoskodjon és főleg ne éhezzen lélekbe… Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe. * (3 soros-zárttükrös, önrímes) Azt, hogy én ezt tudom, kicsit emelve-magasíttatva érzem magam, De az ellenvélemények zúzoznak és én... sárba taposom magam… Azt, hogy én ezt tudom, kicsit emelve-magasíttatva érzem magam. Ahogy kinézek ablakomon, a szembeni házak nem látszanak a hótól, Csak minden szikrázik, vakít és a szemembe vág, vissza, napsütötte hótól. Az a fránya nap, amikor minden havas minek is küzd ily' erőlködve, Az a téveszmés nap, erővel gyötri magát, majd ő, hideget legyőzve… * (3 soros-zárttükrös, önrímes) Kertemben milliónyi a fehér és vakitó kristály, kutyám hasig benne És csak néz, hogy mi ez, hogy futkozzon, mire vágyik, úgyis csak elsüllyed benne… Kertemben milliónyi a fehér és vakitó kristály, kutyám hasig benne. Esteledik, hó miatt nagy sötét itt nem lesz, de a lelkem sötétben… Hol a lakhelyem, mért nincs saját akaratom? Nincs ebben a laktérben... A tél persze hangos, ha a hóba lépek, erős recsegés hallatszik, Kinti éjben e hang erősödik, erre járók lépte behallatszik. Az én lelkem recsegése kihallatszik-e, hallják, kik erre mennek, És ha igen, mint gondolnak, csak nem hiányában vagyok, szeretetnek? Szeretet nélkül ez nem lehet az otthonom és ez tőlem nem boldog ujjongás! A gonosz, ronda, arctalan törpe sors, csak nézi… bármit hísz, ez nekem fuldoklás. Ez gátolja, kivel szeretetben éljek, ki kéne jelölni a harc irányvonalát, Hogy aztán tavasz pitymallódon mindkettőnknek a szíveinkben, hogy nyerjük meg a csatát. (Anaforás, 3 soros-zárttükrös) Nézem, hogy kertemben az elholt ruhát levetett fák, hó alatt roskadnak, Nézem, hogy a kertemben van-e szeretet hó alatt, ott szívek dobbannak? Nézem, hogy kertemben az elholt ruhát levetett fák, hó alatt roskadnak. Te ronda, arctalan törpe, micsoda gonosz gumó van a hátadon, Benne hordozod éltem ellenszerét, így nincs otthonom a világon? Amit te rám erőltetsz, az maga az emberi tragédiám, én így élek, Ki tudja mennyim van valójában hátra, majd szemfedő jelzi... már nem élek… Vecsés, 2021. október 11. – Kustra Ferenc József – íródott részben: 3 soros-zárttükrös -ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága... (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) | ||||||
| ||||||
