|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tudom, hogy... | ||||||
| Tudom, hogy szeretsz mégis fáj az élet.
Tudom, hogy élsz mégis láthatatlannak néznek. Tudom, hogy kedvelsz mégis megbántottál S, kedvesen, édesen átkaroltál Tudom, hogy megbántad mit tettél S, kedves hívószóra, mosolyra vágytál. Néztél engem olyan, kedvesen, mámorítóan, édesen S vártad azt, hogy megint minden rendben legyen. Tudom, hogy ezt nem így akartad Mégis megbántottál igazán S, nem tudtam mit tegyek egy igazán szomorú éjszakán. Tudtad, hogy nagyon rossz lesz mit tenni akartál De te mégis belevágtál S, nem foglalkoztál véleményemmel mit akkor eldobtál. Tudtam, hogy megpróbáltál mindent helyrehozni De ez nem ment igazán Mert szívemet elraboltad S tudtam csak TE érted dobban, igazán. Szívemet nem fogadtad el hanem hanyagul eldobtad S néztem vágyakozva utánad Hátha meggondolod magad. | ||||||
| ||||||
